VIII. B. A “Hogyan viselkedjünk?” című részhez

“Mert mi semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2 kor 13,8)

Egyetértünk Klugéval, hogy először meg kell lennie az információnak, “ami az érintettnek megadja a lehetőséget, hogy saját felelőssége tudatában, szabad döntést hozzon”. Információnak, nem rágalomnak. Mennyire hiteles forrás olyan valaki, aki, mint Gerald Kluge, soha még csak nem is kereste a személyes beszélgetést azokkal, akikről ír, és információi csak személyes okokból elfogult informátoroktól származnak. Kluge akkor kereste először a kapcsolatot velünk, amikor 2000-ben megtudta, hogy elleniraton dolgozunk az ő írásával szemben, tehát hét évvel brosúrája első kiadásának megjelenése után. Szemünkre lehetne vetni, hogy csak hétéves késéssel reagálunk. Mivel azonban se a rádióval, se a sajtóval vagy más kiadóvállalattal nincs kapcsolatunk, csak az Internet által láttunk lehetőséget, hogy a nyilvánosság előtt megfelelő módon reagáljunk.

Kluge arra vonatkozó javaslataira, hogy hogyan jó “tagokkal” viselkedni, nem térünk ki részletesen. Csak az feltűnő, hogy a tanítással való foglalatosság, ami a keresztény élet alapja, egyáltalán nem található meg “metodikájában”. Csak a “csoporttól” való elhatárolódást ajánlja, legalábbis “egy időre”, és egyéb inkább pszichológiai módszert, mint pl. a “ritualizált beszélgetéseket”.

Természetesen melléfogások sem hiányozhatnak, amikor azt írja: “Mivel az ember normális polgárként szemben a Holic-tagokkal megvizsgálja magát…”, mintha mi nem vizsgálnánk magunkat. Milyen jó lenne, ha a “normális polgárok” tényleg vizsgálnák magukat és útjaikat Isten Igéjén keresztül! Tudjuk, hogy Isten előtt állunk, és minden cselekedetünkért felelősek vagyunk. Az V.B.2. fejezetben Kluge a következő kritikával él: “Így aztán az egyéni cselekvést állandóan vizsgálják, hogy az megengedett-e vagy bűn…” Kluge ellentmondásainak tisztázásához le kell szögeznünk: mi nem úgy vizsgáljuk magunkat, mint ahogyan ő azt az V. fejezetben szemünkre veti. A hitkérdésekben való szilárdság nem azt jelenti, hogy az ember nem vizsgálja magát.