“a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek” (Fil 1,27)      

Azáltal előzzük meg a kritikát, hogy olyan életet élünk, amely méltó Krisztushoz.

A “szekta” fogalom jelentéséről nagyon ritkán esik szó a közösségben. Van más feladatunk. Biztosan szomorú, ha valakit olyan elnevezéssel illetnek, amelynek a közvélemény előtt igen negatív jelentése van. De a Lk 6,22 szerint ez is ok az örömre:

“Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet az Emberfiáért.”

Ezért aztán nincs ok “kimondottan haragos vagy ingerült reakcióra”. Ha valamelyik testvér mások szidalmaira mégis így reagált, akkor az biztos nem Isten akarata és nem a gyülekezet gondolkodása szerint történt.

Noha tudunk a Sátán szellemi valóságáról, aki valamilyen módon minden istenellenes tevékenység hátterében ott áll, mégsem “fárasztjuk” őt. Istentelen emberek is saját maguk felelősek tetteikért, és nem az ördög marionettfigurái.

Ha Kluge azt állítja: “A csoport inkább elfogadná azt, hogy a felmerülő pszichikai problémák öngyilkosságba kergessék az embert”, ezzel azt a vádat fogalmazza meg, hogy előnyben részesítjük az öngyilkosságot az elbukással szemben. Ezzel megint sikerült volna kritikusunknak a pszichoszekta sémáját ránk húzni. Ez a vád nemcsak hogy nem igaz, hanem önmagában ellentmondásos és mellőz minden logikát, hiszen az öngyilkosság olyan bűn, amely feltételezi az elbukást. Elhatárolódunk attól a szabadegyházi körökben gyakran hangoztatott tanítástól is, miszerint az 1Jn 5,16-ban említett “halálos bűn” azt jelentené, hogy Isten egy súlyosan vétkező keresztényt enged meghalni, hogy ilyen módon őrizze meg őt az elbukástól. Ezért a “Jobb, ha meghal, mintha elbukna” mondat is ellentmond a keresztény közösség alapelveinek. A mi célunk mindig is az, hogy mindent megtegyünk azért, hogy egy ember elnyerje az életet és megmaradjon abban, mind szellemi mind testi értelemben.

A szellemi halál következményeit tekintve biztosan összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint a testi halál. A testi halált senki sem tudja elkerülni. Keresztényként azonban reménykedünk az örök életben, ami már most elkezdődött. Ha azonban valaki szellemileg meghal, vagyis az Istennel való kapcsolatát szándékosan lerontja, nincs számára remény. Ez azonban nem a mi tanításunk, hanem Jézus és az apostolok világos tanítása (l. fent – V.A.6., VII.j.).