”Mert más alapot senki sem vethet…” (1 Kor 3,11)

Az alapító és vezető egyedül és kizárólag Jézus Krisztus. A ”csoport” 30 májusában jött létre (erről bővebben az Apcsel 2-ben lehet olvasni). A mozgalmas történelem folyamán Jézus újra meg újra elhívott embereket az Ő követésére. Nem mi vagyunk az első és az utolsó keresztények.

Mivel Isten az embereket szüntelenül hívja, semmi különös nincs abban, hogy a XX. Század 70-es éveinek végén – 80-as éveinek elején néhány keresztény Bécsben egymásra talált, és aztán már nem akart egyedül élni. Egyik érintettnek sem volt akkoriban az a szándéka, hogy ”csoportot” alapítson. Ez a gondolat távol állt tőlünk. Emberi büszkeségből fakadó tett, ha valaki saját csoportot vagy gyülekezetet akar alapítani. Isten akarata, hogy minden hívő egységben legyen. A pártoskodást és a felfuvalkodást az Újszövetség nagyon keményen elutasítja (pl. 1 Kor 1,10-13). A keresztények az egységet keresik más keresztényekkel, és nem a gyülekezettől való elkülönülést. Így aztán eleinte még mi is reménykedtünk, hogy találunk egy gyülekezetet. Minden “felekezet”, amellyel találkoztunk – akár kicsivel akár naggyal – saját hagyományait Jézus és az apostolok tanítása fölé emelte. A bibliai alapon nyugvó kritikát visszautasították (legerősebben az ún. Bibliához ragaszkodó csoportok). Így néhány év múlva tudomásul kellett vennünk, hogy földrajzi környezetünkben nincsen hívő gyülekezet, és hogy mi Isten akarata szerint azok vagyunk, akiket máshol hiába kerestünk: Isten gyülekezete Bécsben.

Egy lakóközösség alapítását nem szabad összetéveszteni csoportalapítással. Egyszerűen arról volt szó, hogy a legtöbb testvér nem Bécsből származott, és elszórtan különböző helyeken élt, s nem volt olyan hely, ahol zavartalanul találkozhattunk volna. Hogy Gottfried “jellemző módon” nem vett részt a lakóközösségben, annak az egyszerű oka, hogy neki, mint a kevés bécsi testvér egyikének amúgy is volt lakása, amely ráadásul nem is volt olyan messze a közösségétől.

Hogy egy 1982-ben írt szenzáció-újságíró szavait még mindig újra és újra felidézik, az arra utal, hogy nálunk tulajdonképpen semmi izgalmas dolog nincs, amit a világ látni akar: se szexbotrányok, se erőszakos bűncselekmények, csak ártalmatlan “nejlonzacskók”… Ezúttal valami más, mint a különböző “egyházak” által az évszázadok során Jézus nevében elkövetett bűncselekmények, amelyek emberek millióinak kerültek az életébe és szabadságába.

Nem igaz, hogy a teológiai tanulmányok célja csupán a többi “egyház” elleni információk gyűjtése volt. A teológia – az Istenről való beszélgetés tudományos szinten is – nagy érték. Csak az sajnálatos, hogy a legtöbb teológus azt az Istent, akinek a szavát kutatja, nem akarja követni.

Az egykori keleti blokk különböző országaiba való “terjeszkedés”-hez csak annyit, hogy sok minden nem a mi tervezésünk eredménye volt, hanem Isten ezekben az országokban élő emberekhez vezetett minket. Hiábavaló különleges stratégiát keresni, nem a mi emberi stratégiánkról van szó.