IV. A. “Hol toboroznak?” című részhez

“Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt…” (Mk 16,20)

Minden keresztény mindig és minden helyen misszionárius. Az evangélium hirdetése nem korlátozódhat csupán bizonyos személyekre, helyekre vagy időpontokra. A legnagyobb kincs, amelyet Isten ajándékozott nekünk, késztet bennünket arra, hogy megosszuk azokkal, akik még nem ismerik. A Krisztusról, és az életünket betöltő reménységről való tanúságtétel hatja át egész életünket. Ezért minden helyzetben nyitottak akarunk lenni beszélgetni a hitről.

Éppen a misszióban tapasztaljuk meg az Istentől való mély függésünket. Isten, aki ismeri az emberek szívét, segít, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben találkozzunk olyan emberekkel, akik nyitottak az Ő Igéjére – legyen akár hétköznapi, iskolai, munkahelyi helyzetről, utazásról szó, vagy éppen különböző olyan rendezvényekről, amelyeken a hit a téma.

Kluge kritikája tehát missziós tevékenységünknek csak egy részére vonatkozik. Nagyon sok testvért nem vallásos rendezvényen ismertünk meg, hanem más helyzetekben. Már évekkel azelőtt, hogy Kluge megállapította: “Ateisták közötti misszió nem ismert”, újra meg újra beszélgettünk ateistákkal is. Néhány testvérünk kereszténnyé válása előtt ateista volt.

Nincs olyan szándékunk, és soha nem is volt, hogy valakit egy keresztény gyülekezettől elcsábítsunk. Ez Krisztus testének megrontása lenne, és ezt mi is így ítéljük meg:

“Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1 Kor 3,17)

De ahogy már fentebb kifejtettük (III. F), ezek a szervezetek nem gyülekezetek, hanem a “világ” (a saját értelmezésük szerint is, hiszen nyilvánvalóan elfogadják, hogy hitetlenek is legyenek közöttük). A vallásos világ is “világ”, amelyben számos hitetlen van. Tehát megbízatásunk következménye, hogy ennek a vallásos világnak az embereit se akarjuk kirekeszteni missziós tevékenységünkből.

Ha Pál valamely városban először a zsinagógába ment, hogy Izrael fiait megszólítsa, akkor azt azért is tette, mert ott több nyitott emberre számíthatott. Így aztán mi is reméljük, hogy különböző vallásos csoportokban találunk olyan embereket, akik talán már keresztények vagy legalább már tettek bizonyos lépéseket a helyes irányba.